Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL II. évfolyam 77. szám

2004. október 4.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és vég­rehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő ma­gyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésé­nek jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

Vajdasági Magyar Demokrata Párt

Temerin

Közlemény, 2004. október 4.

Egy korszak vége

A 2004-es tartományi és helyhatósági választások eredményei bebizonyították: helyes volt a Vajdasági Magyar Demokrata Párt értékelése miszerint a vajdasági magyar pártoknak együtt kellett indulni a megmérettetésen.

Orbán Viktor személyes fellépésének köszönhetően ugyan, a VMSZ-nek Szabadkán és Zentán is van polgármestere. Az összkép mégis lesújtó. Az eddigi hét helyett Sza­badkán és Zentán kívül a VMSZ-nek csak Topolyán és Kishegyesen maradt községi elnöke. Nincs többé magyar községi önkormányzati testület, amelyben a VMSZ tanácsnokai többség­ben lennének. A tartományi képviselőházban – jóllehet nincsenek még végleges eredmények – a belgrádi székhelyű pártok szereztek többséget. Korántsem lesz 17 VMSZ-es képviselő, mint eddig.

Ideje levonni a tanulságokat!

Hibás Kasza Józsefnek az a Magyarországon is támogatott politikai stratégiája, misze­rint a VMSZ-nek küldetése van a szerbiai demokratizálódás folyamatában, miként az az el­képzelése is tévesnek bizonyult, hogy nem a magyar pártok összefogása meg az autonómia­követelések közös érvényesítése a cél, hanem az 1996-2000-es időszakban a Milosevic szoci­alistáival létre hozott „technikai koalíció” mintájára, a magukat demokratikusnak nevező szerb pártokkal való együtt­működés, az ún. kormányzati felelősségvállalás.

A VMSZ téves stratégiájának egyenes következménye, nemcsak a saját erőinek meg­feleződése, hanem az eszmei zűrzavar, a vajdasági magyar politikai potenciál nagyfokú szét­szóródása is. Igencsak megnőtt a más pártok színeiben induló magyarok száma. Tőlük a ma­gyar autonómia ügyében semmit sem lehet várni. A múlt év végén megtartott köztársasági választáso­kon a G17 Plus liberális párt listáján bejutott Ispánovics és Takács magyar nemzeti­ségű képviselők is kibújtak a magyar (perszonális) autonómia szerb parlamentben történő beterjesztésének politikai és erkölcsi kötelezettsége alól. Politikailag egyetlen biztos pont a VMDP, az egyedüli magyar párt, amely önállóan, koalíciók mellőzésével, hazai és magyaror­szági támogatás nélkül, a vele szemben ellenséges médiapropaganda közepette megkétsze­rezte a községi önkormányzatok számát, ahol tanácsnoki helyeket szerzett, s van képviselője a tartományi parlamentben is. 

A VMSZ téves stratégiájának következményeként drasztikusan csökkent az érdeklődő magyar szavazók száma. Soha még ilyen kevés magyar nem járult az urnák elé, mint az idén. A vajdasági magyar átlagszavazót, aki a szó legszorosabb értelmében megélhetési gondokkal küzd s a magyarverések közepette éli életét, sem a VMSZ lapja, a Magyar Szó, sem az egy­oldalú magyarországi választási propaganda sem tudta meggyőzni arról, hogy a szerbek de­mokratizálásának lehetősége neki is alapvető személyes érdeke lenne.

De a VMSZ téves stratégiájának legsúlyosabb politikai következménye mégiscsak az, hogy miután a belgrádi székhelyű pártok megszerezték a többséget a vajdasági képviseleti testületekben, a politikailag szétforgácsolt vajdasági magyar közösségnek autonómiaügyben továbbra sincs, vagy csak minimális az érdekérvényesítő képessége. Így van ez mind a ma­gyarok mind a Vajdaság autonómiájának kérdésében.

A belgrádi székhelyű pártok vajdasági hatalomátvételével – s itt nem szabad lényeges különbséget tenni a radikálisok és a demokraták között – a VMSZ egyeduralmának egy nyolc éves, illúziókergetéstől hangos, az autonómiatörekvések érvényesítésében eredmény­telen kor­szaka lezárult. Most feleletet kell adni a kérdésre, hogyan tovább? A VMDP szerint a vajda­sági magyar pártoknak a VMSZ politikai nagyzási hóbortjától megszabadulva, közös erővel kellene felmutatni a magyar autonómia iránti igényt. Az EU-tag Magyarország politi­kai elit­jének hathatós segítségével új korszak kezdődhet. Egy új, nemzeti stratégiában a magyar (per­szonális) autonómiáért folytatott közös küzdelem központi helyet foglalhat el.

 

Dokumentumok:

Ágoston András, a VMDK elnöke a választások előtt 2004. július 31-én kelt levelében közös fellépésre szólította fel Kasza Józsefet, a levitézlett VMSZ elnökét.

 

Tisztelt Elnök Úr! A Vajdasági Magyar Demokrata Párt választmánya 2004. július 31-i, szombati ülésén megállapította, hogy a magyarverések és a vajdasági magyarok elleni más atrocitások új, az eddigieknél is veszélyesebb hulláma indult el. (Újabb magyarverés Szabadkán, zászlóégetés, egy temerini magyar keres­kedő boltjának molotovkoktéllal történt felgyújtása.) Ezenkívül várható, hogy a választási kampányban a szerb hatalom mindent megtesz, hogy kiszorítsa a magyarokat mind az önkormányzatokból, mind pedig a tartományi képviselőházból.

Arra van szükség, hogy a vajdasági magyar pártok, félre téve minden ellenségeske­dést, most összefogjanak. A cél az, hogy a helyhatósági és a tartományi választásokon meg­mutathassuk: nem félünk az ellenséges hangulattól, s egyként mondunk nemet az erőszakra és állunk ki a magyar (per­szonális) autonómia és a kettős állampolgárság mellett.

Összefogásra int továbbá a kisebbségek választási jogszabályokban rögzített hátrányos megkülönböz­tetése. Annak ellenére, hogy a hiányosságokra a VMDP rendre rámutatott, a szerb hatalom dominanciája érvényesült: sem a helyhatósági, sem a tartományi választásokra vonatkozó jogszabályok­ban nem alkalmazzák az Európa szerte elfogadott demokratikus megoldást. A részarányos ki­sebbségi részvételt sza­bályozó, a kisebbségi szavazók névjegyzéke alapján lebonyolítható többpárti választások in­tézményét. Csakis ennek alapján választhatná meg a vajdasági ma­gyarság legitim képviselőit a községi képviselőtestületekbe, illetve a tartományi képviselő­házba.

Tisztelt Elnök Úr!

Három irányban van szükség közös fellépésre.

Hozzuk létre a vajdasági magyar pártok koalícióját és indítsunk közös jelölteket, il­letve listákat, mind a helyhatósági, mind a tartományi választásokon. Figyelembe véve a vaj­dasági magyarságnak a magyar pártok működése iránt megnyilvánult indokolt elégedetlensé­gét, javaslatunk az, hogy a közös jelöltek névsorára ne kerülhessen fel egyetlen olyan politi­kus neve sem, akinek elvarratlan korrupciós ügyei vannak. A VMDP kész figyelembe venni minden ilyen irányú észrevételt, s ugyanezt elvárja el a többi magyar párttól is.

Hívjuk fel közösen a hazai és a nemzetközi közvélemény, valamint a magyaror­szági politikai elit figyelmét a vajdasági magyarság helyzetének rohamos rosszabbodására. A leg­újabb atrocitások nyomán a vajdasági magyarság már a választási előkészületek elején túsz­helyzetbe kerül, melyben a politikai feszültség növekedése, s az ezzel járó félelem jelen­tősen hozzájárulhat a magyar választók akaratának eltorzulásához.

Harmadszor, nyújtsunk be közösen átfogó módosító javaslatokat a kisebbsé­gek hátrá­nyos megkülönböztetésén alapuló, most már Isakov Vajdasági Reformpártja és más szerb pártok által is kifogásolt tartományi választási határozattervezetre. A VMSZ-nek sem jó, ha támogatja a közbotrányt keltett határozattervezetet.

Abban a reményben, hogy felelősségünk tudatában mihamarabb tárgyalóasztalhoz ülünk, visszajelzését várva, tisztelettel: Ágoston András, elnök.

 

Nyolc éves dokumentum

Ágoston András:

Érdekszervezetből párt (1.)

A rendszerváltás után, a Kárpát-medencében élő magyar kisebbségi közösségek, demokratikus fejlődésük első szakaszában politikai érdekszervezeteket hoztak létre, amelyek feltárták, kifejezték és képviselték is az adott közösség alapvető politikai érdekeit. Érdekszervezetként, az adott kisebbségi közösségen belül, elindították az önszerveződés folyamatait: szorgalmazták a legkülönfélébb részérdekek képviseletére alkalmas, a demokratikus társadalmakban már meghonosodott szervezeti formák létrehozatalát.

Történelmi érdeme az egypártrendszer átalakulását levezénylő Németh, de különösen az Antall kormánynak, hogy e két funkció megvalósulását, mind politikailag, mind pedig anyagilag támogatták. Ez volt az anyaország és a kisebbségek egymásra találásának első, romantikus szakasza.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, mint politikai érdekszervezet eleget tett történelmi feladatának: politikai öntudatra ébresztette a vajdasági magyarságot, elindította az önszerveződés folyamatait, megvédte a vajdasági magyarságot a háborúban, megteremtette a nemzeti identitásának megőrzésére alkalmas autonómiakoncepciót, benne a Perszonális Autonómia modelljével.

Autonómiakoncepciójának megalkotásában és képviseletében a politikailag egységes VMDK szervezeti szempontból és - valószínűleg a vajdasági magyarság polgárháborús fenyegetettsége miatt - politikailag is, az egyik legjelentősebb kisebbségi szervezetté nőtte ki magát. Nem véletlen tehát, hogy az anyaország és a kisebbségek közötti viszony második, az érdekellentétek kibomlásának szakasza, először pont a VMDK esetében mutatkozott meg, szinte vegytiszta formában.

Miután Magyarország nagy léptekkel indult el Európa felé, az uralkodó elit számára a VMDK autonómiakoncepciója veszélyes precedensé vált. A mértékadó politikai erők Magyarországon, arra a megállapításra jutottak, hogy a kisebbségek autonómiakövetelései feszültségeket válthatnak ki a térségben, amelyek hátráltatják Magyarország euroatlanti csatlakozását.

Vita tárgya lehet, hogy a VMDK s az általa képviselt autonómiakoncepció reális, vagy vélt veszély volt-e az Európa felé vezető úton, de az tény, hogy az akkori magyar kormányzat erős emberei döntöttek: VMDK törekvéseivel fémjelzett veszélyt el kell hárítani. Azzal kezdődött, hogy a magyar költségvetésből származó támogatást a VMDK politikai ellenfelei kapták. Ezzel párhuzamosan megindult a VMDK bomlasztása is. Kemény politikai harc indult egyfelől a VMDK, másfelől a magyar kormányzati tényezők között, s ez a küzdelem ma is tart.

 

Miért van szükség többpártrendszerre?

A VMDK, a benne végbement fájdalmas, külső bomlasztással egybekötött önpusztító folyamatok ellenére, 1993-tól kezdve, töretlenül képviseli a Magyarország és a magyar nemzetrészek határmódosítás nélküli politikai integrációjának elvét. Vele szemben a magyar kormányzat mellőzve az autonómiatörekvések támogatását, a kisebbségi elitnek a helyi hatalomba való beépülését tartja megoldásnak. A kérdés az, sikerül-e a VMDK által képviselt elvet a politikai színtéren megtartani, vagy sem.

Miközben a vajdasági magyarságon belül, a közélet különböző szegmenseiben  kialakultak a megfelelő szerveződési formák, s a különféle civil szerveződések létrejöttének nincs jogi vagy politikai akadálya, a VMDK, részben a mostoha külső körülmények hatására, részben pedig azért, mert a politikai érdekszervezetként működő politikai szervezetek betöltötték történelmi hivatásukat, maga is elhasználódott, szükségtelenné vált.

Mi válthatja fel azt az eltorzult politikai struktúrát, amelyben kettő, vagy több "érdekszervezet" is működik? Csak az igazi többpártrendszer.

Igazi többpártrendszerre van szükség, hogy:

- előkészítsük a leendő autonómia választott testületeinek demokratikus, politikai alapjait, a tagolt választási struktúrát

- természetes kapcsolatokra lépjenek a Vajdaságban megalakuló pártok a hasonló magyarországi és jugoszláviai pártokkal, s ezzel megnyíljon az út a nemzetközi szervezetek felé

- lehetővé tegyük a demokratikus, nem nemzeti alapokra helyezett politikai küzdelmet az önkormányzatokért

- kiküszöbölve az antagonisztikus ellentéteket, amelyek a jelenlegi torz politikai struktúrát jellemzik, megalapozhassuk a nemzetet érintő alapvető problémák rendezését célzó különböző szintű összefogást. (Összefogás az autonómiamodellek érvényesítésére, az Autonómiatanács létrehozatalára, a nemzeti gazdasági stratégia kialakítására stb.)

- hogy kiküszöböljük a személyi összefonódással járó politikailag ellenőrizhetetlen kliensrendszert a vajdasági magyarság egészét érintő oktatási, kulturális és tájékoztatási kérdésekben.

Hogy az igazi többpártrendszer létrehozatalának vajdasági vonatkozásait közelebbről is megvizsgálhassuk, át kell tekintenünk mind a magyar-magyar kapcsolatok alakulását, mind a vajdasági magyar politikai színtér történéseit.

 

Két értékrend

Kezdjük az utóbbival. A vajdasági magyar politikai színtéren a VMDK és VMDK-ból kivált VMSZ között antagonisztikus szembenállás alakult ki, ami megbénította a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseinek megvalósítását célzó erőfeszítéseket. A vita lényege, hogy a VMDK autonómiát és politikai szubjektivitást követel a vajdasági magyaroknak. Síkraszáll továbbá a magyar nemzet határmódosítás nélküli politikai integrációjáért, s politikai értékrendjében az autonómiára leadott magyar szavazatok számát elébe helyezi a képviselői helyek megszerzésének. A VMSZ, a magyar kormány elvárásainak megfelelően, nem követel autonómiát. Elfogadja, s a gyakorlatban is igyekszik megvalósítani a kisebbségi elit helyi hatalomba való beépülésének elvét. Ebből kifolyólag politikai értékrendjében legfelsőbb jó, a képviselői hely.

1996. dec. 30.

(Folytatása következik.)

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket!