Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL II. évfolyam 65. szám

2004. augusztus 28.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és vég­rehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, valamint a magyarok számára, akik ezt igénylik, a kettős állampolgárság. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő ma­gyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevélben tájékoztatunk a VMDP-hez közel álló civilszervezetek tevékenységéről, s kö­zöljük azokat a dokumentumokat, amelyeket, a VMSZ nyomása alatt álló vajdasági magyar média, elsősorban a Magyar Szó és a Hét Nap mellőz. Hírlevelünk ezért az első magát demokratikusnak nevező államban megjelenő szamizdat.

Köszönjük az észrevételeket. Ezúton is jelezzük, hogy Hírlevél a VMDP által szorgalmazott új konszenzus megteremtésé­nek jegyében foglalkozik a Kárpát-medencei magyar politikai történésekkel.

Ágoston András, a VMDP elnöke

 

Ágoston András:

A csalás gyanúja lengi be tájat

 

Hírlevelünkben jeleztük már, hogy nincsenek sorok a támogatói aláírásokat hitelesítő hatósági irodákban. Hol a baj? 

A Danas c. belgrádi lap jegyzetírója Mihal Ramac kimondta: a király bácsi meztelen. Szerinte a tartományi választási előkészületek részvevői nagyban csalnak. A támogató aláírások hitelesítésére beterelt polgárok tömegeit azért nem lehet észlelni, mert ilyenek nincsenek is.

A választópolgároknak ez az időigényes és főleg drága mozgatását megkerülve, a pártok felhasználják, a korábbi választásokon összegyűjtött aláírásokat (neveket, címeket, személyi számokat. A támogatói listák „felújítása” másolással történik. Igen, az aláírásokat is másolják. De akiknek nincsenek korábbi, most is használható támogatási listái, azok is feltalálhatják magukat. Újvidéken nyílt titok, hogy a tömbházak bejáratainál elhelyezett névjegyzékeket mostanában nem tévelygő falusiak tanulmányozzák, hanem azoknak az ügynökségeknek a nagyreményű munkatársai, akik a megrendelő pártok számára gyűjtik a neveket és a címeket.

A bennfentes politikai vezetők azután kapcsolataik révén a nevekhez és a címekhez megszerzik a személyi számot is, s akkor jöhetnek a vállalkozó szellemű hitelesítők, akik azután nem a megjelenő polgárok aláírását hitelesítik, hanem az előre elkészített és „aláírt” űrlapokat.

 

A VMDP nem csal

A pártok többsége azonban ad a látszatra, vannak frissen gyűjtött, rendesen hitelesített támogató aláírásaik is. A VMDP-nek is megvannak korábbi támogató listái. De nem használja őket. Senkit sem akar bajba keverni. Különben sincsenek „saját” hitelesítői, sem tagjai a választási bizottságokban.

Az újvidéki aláírásokkal kapcsolatos botrány megakasztotta az „üzletet”, s most nagy a bizonytalanság. Azok, akik pórul jártak már harapnak is. Például a villámgyorsan elkészült és elfogadott VMSZ-es listavezetőt, s egyben tartományi kisebbségi és közigazgatási titkárt, aki szerintük a saját képére készítette el a választási törvényerejű határozatot.

 

Mutassák be a listákat!

Korhecz szokás szerint hallgat. Pedig sokat segíthetne, magának is, ha a lista dokumentációját bemutatná az újságíróknak. Hadd válogassanak a nevek közül, s találomra hadd kérdezzenek meg közülük néhányat: tudnak-e arról, hogy aláírtak volna. Az újvidéki jogi kar egyik tanára ma sajtó útján cáfolta, hogy bárkinek is aláírt volna. A neve viszont két támogató listán is ott volt. Nemcsak ott volt, hanem el is fogadtatott. A jogbiztonság nagyobb dicsőségére.

Még mielőtt a személyi jogok sérelmét kiáltva valakinek égnek állna a haja, mondjuk meg: persze, hogy sérti a személyi jogokat, úgy ahogy van, az egész eljárás. Hiszen Szerbiában még ma sem veszélytelen politikai állásfoglalását így egyértelművé tenni. A törvény a választási csalásokat szankcionálja. Eddig azonban ezt a cikkelyt nem alkalmazták. Aligha nem is fogják.

 

Csorba Béla:

Mi a legnagyobb veszély?

 

Temerint járva gyakran hallani, hogy kiábrándult, megcsömörlött emberek csüggedten vagy éppen teli szájjal hirdetik: „nem megyek el szavazni”, „úgyis úgy lesz, ahogy ők akar­ják”, „egyik párt olyan, mint a másik, mindenki csak a hatalmat akarja, de munkát, nyugdíjat, tisztességes keresetet nem ad”... Záporozik a többnyire jogos panasz, amelynek azonban mégis van egy piciny hazugságmagva.

Mindenekelőtt nem igaz, hogy „úgyis úgy lesz, ahogy ők akarják”. Illetve ez csak ak­kor válik (nem kívánatos) igazsággá, ha szavazás helyett otthon maradunk, ezzel is gyöngítve esélyeinket. Mert ellenfeleink bizony nem fognak otthon maradni!  Búnak engedve a fejét, vagy a heverőn lustán elnyúlva még egyetlen közösség sem tudta kiharcolni a jogait. Ne fe­lejtsük el: a szavazócédula politikai fegyver. Aki nem veszi kézbe, és nem használja okosan, az előbb-utóbb elpusztul. A történelem nem kedveli sem a gyáva, sem a lusta népeket.

Ne higgyenek azoknak, akik a politikai semmittevéstől remélik a megoldást bajainkra. Önmagától még soha egyetlen probléma sem oldódott meg, csakis attól, ha sokan akarták a változást, vagy éppen azt, hogy a már meglévő jogaink megmaradjanak, és lehetőség szerint gyarapodjanak. Azokat viszont nem lehet hatalom nélkül megőrizni. Polgármesternek, köz­ségi képviselőnek lenni: „hatalom”, még ha olykor kicsi is. Ennyiben persze igaz, hogy a vá­lasztás nem más, mint hatalmi harc. Az igazi kérdés azonban az, hogy a rábízott hatalommal ki hogyan sáfárkodik, azt kinek az érdekében gyakorolja.

Éppen ezért ne higgyenek azoknak sem, akik karriervágyból, vagy éppen gyávaságból szerb pártok szekerét tolva hirdetik az igét a magyaroknak. Minden időben és minden politi­kai rendszerben voltak és vannak ilyenek. Sokat akkor sem tudnának tenni a magyarságért, ha némelyikőjüknek esetleg az is volna a célja. Nem ők fogják ugyanis megmondani, hogy mit akarnak, hanem (szerb) pártjuk fogja közölni velük, hogy egyáltalán akarhatnak-e bármit is.

Az ilyen emberek gyakran akarnak urak lenni, de legtöbbször csak parancsra kész, cifra szolgáivá válnak a mindenkori hatalomnak, és ha azt kívánják tőlük, akkor az elsők kö­zött, gazdáikat túllihegve tapossák el magyar nemzettársaikat.

 

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket!