Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 129. szám

2005. október 30.

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Azért küzd, hogy a Kárpát-medencében minél több magyar minél tovább megmaradjon magyarnak.

Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, A magyarországi politikai elittől azt kéri, hogy a magyarok, akik ezt igénylik, megkaphassák a kettős állampolgárságot.

A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.

A Hírlevél legutóbbi számai olvashatók a www.hufo.info honlapon is.

Ágoston András

 

Tőkés László: Az erdélyi magyarság Trianonra hittel, erővel, és meg nem alkuvó öntudattal válaszol. Meg kell találni a módját annak, hogy a nemzeti önrendelkezés valamint az európaiság és a régióalakítás hogyan tudják összhangba hozni azt amit Trianon óta sérelemként, csonkításként élt meg a magyarság.

Csorba Béla a drákói büntetésekről: „Nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy mivel ez köztörvényes ügy, ebben a kérdésben a magyarországi politikai elitnek nincs keresnivalója. Ezt határozottan cáfolom. Éppen a közelmúltban láttunk egy olyan igazságszolgáltatási ügyet, amely egy kibontakozóban levő köztörvényes ügye volt egy ismert magyar üzletember politikusnak és, de még mennyire, hogy megszólalt ebben a kérdésben a magyarországi politikai elit, és egészen Brüsszelig vitte az ügyeket.

Azt gondolom, hogy az öt temerini magyar fiatal esetében sem alkalmazhatunk kettős mércét. Ugyanolyan védelemre jogosultak, hiszen ők is magyarok, mint a politikus üzletember, még akkor is, ha ők csak egyszerű és esendő proli gyerekek”.

 

Ágoston András:

 

Nemzedékváltás a Vajdasági Magyar Szövetségben (3.)

Az áttelepült magyarok a hibásak

 

Korhecz Tamás görcsös igyekezetében, hogy a saját érdekcsoportjáról elhárítsa a felelősséget, amiért a magyarországi tőke elkerüli a Vajdaságot, megpróbálja a lehetetlent.

A legjobb és számára az „egyetlen igaz” magyar pártot a VMSZ-t nem hibáztathatja, hiszen azt, s az egypártrendszert a maga és csoportja számára akarja megtartani. Kaszát be lehet mártani, s ezt meg is teszi. Ugyanakkor érzi, hogy mindez nem elég, nem elég hiteles.

Az általa képviselt kommunikációs stratégia szerint, most egyeseket „meg kell hökkenteni”. Akkor is, ha erre alkalmas igazság nem jut az eszébe. Ami nem csoda, hiszen ilyen nincs is. 

Korhecz mély lélegzetet vesz és kijelenti: „az előállt helyzetért a leginkább a vajdasági állapotokról kialakult hiányos, szubjektív és eltúlzottan negatív magyarországi összkép a felelős! Sőt mi több, a negatív kép kialakításában nyomatékosan és tevőlegesen részt vett a vajdasági magyar közösség, egyrészt a vajdasági magyar politikai elit, másrészt a Magyarországon élő vajdasági magyar közösség. Természetesen a meghatározó magyarországi „Szerbia-kép”, „Vajdaság-kép” számos forrásból táplálkozik (a magyar diplomácia, média stb.), ugyanakkor ez az összkép talán a legnagyobb mértékben maguktól a vajdasági magyaroktól függ”.

Nahát! Ezek a mihaszna vajdasági magyarok! Akik között ott vannak Korhecz jó ismerősei is. Nem elég, hogy itt hagytak bennünket, mert nem akartak elmenni a Milosevic-projektumért az életüket áldozni Horvátországba és más harcterekre, most még a suttogó propaganda eszközeit is felhasználva, rossz hírét költik – a minek is? Szülőföldjüknek? A szerb hazának? A Vajdaságért a magasban? Ugyan már!

Korhecz úgy gondolja, elég lenne, ha az áttelepültek elkezdenék dicsérni a jelenlegi szerb kormányt, illetve a szerb politikai elitet, amelyről ő „nagy bizonyossággal” állítja, hogy Milosevic bukása után „hosszú távon elkötelezte magát az európai integráció mellett.”

Tanulmányírónk azt nem részletezi, hogyan lehetne az igazáról meggyőzni az áttelepült magyarokat, különösen azokat, akik annak idején sem távoztak csukott szemmel.

Erre vall Korhecznek egy további merész – teljességgel alaptalan – megállapítása is, hogy a „VMSZ jelentős hatalmi befolyása a magyarországi tőkét kedvező helyzetbe hozhatja, hiszen ez a „tőke” bizonyos többlettámogatásra, „védelemre” számíthat a VMSZ részéről”. Kár, hogy ezt a fontos igazságot azok henye magyarországi tőkések még mindig nem ismerték fel. No, majd egyszer.

Van-e olyan, akit Korhecz nem tart vétkesnek a magyarországi tőke eléggé el nem ítélhető óvatossága miatt? Persze, hogy van: saját magát. Tehet ő róla, hogy az áttelepült magyarok nem veszik észre a változásokat?

- A közösséget alkotó egyéneknek – így Korhecz – szembesülniük kellett volna azzal, hogy az elköltözésüket megalapozó „kényszerhelyzet”, „szülőföld-kép” bizony változik, hogy nincs háborús veszély, nincsenek nemzetközi büntetőintézkedések, hogy megjelentek a nagy „Multik”, hogy egyes hadurak rács mögött várják büntetésüket és, hogy főleg a képzettebb vajdasági magyar emberek előtt egyre több vezetői állás nyílik meg. Sajnos a legtöbb áttelepült magyar nem volt hajlandó szembesülni a kialakult szülőföld imázs, kép átértékelésének a szükségességével, inkább választotta a virtuális és élhetetlen Vajdaság imázs makacs és mesterséges fenntartását. Hogy miért? Hát, talán azért, mert ezek az emberek megijedtek attól, hogy újból a menni vagy maradni, azaz pontosabban most már a visszamenni vagy maradni fájdalmas dilemmája elé kerülnek. Megrémültek a lehetőségtől, hogy öt-tíz-tizenöt esztendővel ezelőtt talán mégis tévedtek, amikor tarthatatlannak, javíthatatlannak és kilátástalannak ítélték meg a „szülőföld-opciót”.

Hát igen így beszél a vajdasági magyar politikai elit helyi hatalomhoz simuló szárnyának egyik eminens képviselője. Egy pillanatban az ember már azt várja, hogy beszámol annak az eurós lakáskölcsönnek a felhasználásáról is, amelyet Djindjic idejében többedmagával megkapott. De nem.

Ő inkább kimondja a elköltőzött vajdasági magyarokra nézve legsúlyosabb vádat. Azt, hogy azért tartják fenn a negatív kedvezőtlen Vajdaság-képet, mert ezzel akarják elkerülni korábbi tévedésük beismerését.

- Talán ezért is van az – írja Korhecz – hogy ezek az emberek nem töltötték be azt a hídszerepet, amit sokan reméltek tőlük a Milosevic utáni Vajdaságban. Sokan saját magyarországi mikrokörnyezetükben, az új helyzetben nemhogy serkentették volna a tőkeberuházásokat, de az állapotokat sötétre festve, a nehézségeket felnagyítva éppen ahhoz járultak hozzá, hogy azok elmaradjanak.

Ki nevében beszél Korhecz Tamás? Úgy gondolja, hogy a vajdasági magyarok többségének a véleményét mondja ki? Sajnos ezt gondolhatja, hiszen a VMSZ lapja a Magyar Szó, amelyben traktátumát megjelentette, nem kezdeményez vitát elfogadhatatlan, a vajdasági magyarokat megosztó kijelentéseiről. Részben mert a Magyar Szó most is helyezkedik – a Kaszára vonatkozó negatív információkat rendre közli – másrészt, mert a VMSZ-ben nincs olyan vitázó, aki a nyílt színen fel merné venni az arcába vágott kesztyűt.

Ezen a helyen csak annyit mondhatunk, hogy a Vajdasági Magyar Demokrata Párt alapjában elhibázottnak tartja Korhecz tartományi kisebbségi titkár tanulmányát. Nem azért, mert érthetetlen okokból kockázatokkal terhes kirándulást tesz a tőkebehozatal és általában gazdaságpolitika útvesztőibe, hiszen a vak tyúk is talál szemet alapon ő is ráhibázhatott volna a szabad szemmel is jól látható igazságra. Nevezetesen arra, hogy Szerbia bizonytalan terep volt és egyelőre az is marad. Így csak a legnagyobbak jelentek meg Szerbiában, azok, akik igazukat ki is tudják kényszeríteni. Nem másutt, Szerbiában!

Erkölcsileg is problematikus Korhecz érvelése, mellyel a háború elől Magyarországra igyekszik hárítani a szerb hatalom VMSZ-nek szóló nacionalista megrovóit. Érthetetlen és elfogadhatatlan Korhecz tétele miszerint az eltávozottak gyávasága, saját hibáiknak az el nem ismerése hozta Szerbiát olyan helyzetbe, hogy pont Magyarországról nem jön még a rablótőke sem, nemhogy a komoly szakmai beruházók. Mintha a többi kisállamból már itt tolongnának a beruházók.

Még egyszer: amit Korhecz művel, az sérti a vajdasági magyarokat és elfogadhatatlan.

(Vége)

 

Dokumentumok:

A történelmi VMDK tevékenysége

1990. április 19.

Ágoston András levele a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia és a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia elnökének a háború utáni magyarellenes atrocitások feltárása ügyében,

 

Tisztelt Elnök úr! Olyan időben élünk, amelyben a történelmi fejlődés egész szocialista időszaka az újraértékelés tárgyát képezi. Az egyes események, jelentős fordulópontok és tényezők, az egyének, a párt és a különböző mozgalmak szerepének felülvizsgálása nemcsak a mi sajátosságunk. Ilyen folyamatok játszódnak le minden keleteurópai országban, amelyben a demokratizálódás hulláma rendszerváltást eredményezett. A történelmi ismeretek elmélyítése és az ideológiától való mentesítése felöleli a második világháború, sőt a háború előtti időszakot is.

1. Országunkban újratárgyalják az olyan kérdéseket, mint amilyen a háborús pusztítás áldozatainak problémája. Semmiképpen sem érthetünk egyet azzal a törekvéssel, hogy a történelmet napi politikai célokra használják fel. A történelmi kutatások dezideologizálása azonban olyan társadalmi érték, amely a napi politikai csatározások felett áll.

A demokratizálódás ezen általános folyamataiból és abból a reális szükségletből kiindulva, hogy a vajdasági magyarság mint kollektivitás megtudja önmagáról a teljes igazságot, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének Tanácsa úgy véli, elérkezett az idő, hogy tudományos módszerekkel vizsgálják ki a megszállás alatt és közvetlenül a felszabadulás után történt vajdasági eseményeket. A hírhedt razzia szerb, zsidó és cigány áldozatairól van szó, akikkel kapcsolatban eléggé megbízható történelmi értékelés létezik, akárcsak azokról a magyar és német áldozatokról, akik közvetlenül a háború után estek áldozatul, bírósági eljárás lebonyolítása nélkül.

A népi emlékezésben megmaradt az a tény, hogy ilyen áldozatok voltak, és az is, hogy az esetek egy részében nem folytattak bírósági eljárást. Az olyan eseményekkel kapcsolatos értesülések, amelyek a nemzetközileg érvényes mércék alapján genocídiumnak tekinthetők, és az a körülmény, hogy ezen tettek elkövetőit nem azonosították, nyomasztóan hat elég sok ember tudatára. A bűntudat komplexusát fokozzák azok a mindennapi beszélgetések, amelyekben a másik fél szemrehányást tesz az áldozatul esett szerbek és zsidók miatt.

Úgy véljük, nem jó, ha erről a témáról tárgyilagosság nélkül beszélnek, a szakemberek, mindenekelőtt a történészek és a jogászok elengedhetetlen értékelése hiányában. Ezért fordulunk Önökhöz, hogy a Szerb, illetve a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, amely kompetens a megfelelő kutatások kezdeményezésére, tegye meg ezt ebben az esetben is. A SZTMA és a VTMA olyan kétségtelen szakmai és politikai tekintéllyel rendelkezik, amely lehetővé teszi, hogy ezeket a kutatásokat egy tudományos projektum keretében mielőbb elvégezzék és eredményeit közzétegyék.

A tudósok által megállapított történelmi igazság nyilvánosságra hozatala alapot nyújtana az áldozatok iránti kegyelet lerovásához, ahogy azt ezekben a napokban Lengyelországban teszik. E civilizációs cselekedet hozzájárulna a Vajdaságban élő nemzetek és nemzeti kisebbségek közötti szolidaritás és közösségtudat valódi erősítéséhez, mégpedig nem a változékony ideológia, hanem a történelmi igazság alapján, amely a történelmi értékelések és a napi politika egyedüli helyes kiindulópontja.

2. A demokratizálódás említett folyamataival összhangban úgy véljük, van még egy olyan terület, amelyet a felszabadulástól máig nem kutattak ki. Ez a kisebbségek társadalmi-gazdasági helyzete általában, különösen pedig a vajdasági magyaroké. Szerintünk egy alapos tudományos kutatás ezen a területen olyan eredményekkel járna, amelyeket a mai időkben objektíven fel lehetne használni egyrészt annak a bizalmatlanságnak a felszámolására, amelyet a releváns tudományos értékelések hiánya okoz, másrészt pedig Vajdaság és az egész köztársaság fejlesztési politikájának kiépítésére, ennek keretében pedig a vajdasági magyarok társadalmilag indokolt szükségleteinek kielégítésére is.

Ágoston András, a VMDK elnöke.

 

Vagyunk - maradunk

Az újvidéki Futaki-úti temetőben tizenhatodszor emlékeztek meg az 1944-ben és 1945-ben meghurcolt és kivégzett magyarokról. A műsor a magyar Himnusszal kezdődött, amelyet a telepi Petőfi Sándor ME kórusa énekelt, majd Papp Ferenc, a Nagy Sándor Hagyományápoló és Műemlékvédő Egyesület elnöke olvasta fel beszédét az egybegyűlteknek. Elmondta, hogy 1990 óta immár tizenhatodszor emlékezünk meg múltunk, közelmúltunk egyik legtragikusabb eseményéről, az 1944/1945-ös délvidéki vérengzésről. Nemzettársaink nem harcban, nem járványban veszítették életüket, hanem egy értelmetlen, esztelen gyűlölettel népirtás következményeként. Másfél évtizede követeljük politikai és erkölcsi jogunkat, az áldozatok rehabilitálását, hozzátartozóik kártalanítását. Úgy gondoltuk, hogy az egyesült Európa megvalósulásának közeledtével ez most elérhetővé válik, de be kell látnunk, a ránk nehezedő sovinizmus olyan méreteket öltött, hogy nem rehabilitációnkról gondolkodnak, hanem kiűzésünkről. Falfirkák, temetőrombolások, magyarverések, sőt gyilkosságok is hozzájárulnak a kiűzési politika felerősödéséhez.

 

Hitből merített bátorsággal

Turulmadaras emlékművet avattak Kispiacon a délszláv háborúkban elhunyt magyarok emlékére

Vasárnap délután az EMI - Egyesült Magyar Ifjúság - szervezésében turulmadaras kopjafát állítottak a vajdasági Kispiacon az elmúlt évtized délszláv háborúiban elesett magyarok emlékére. E település lakossága annak idején egy emberként tiltakozott a magyar fiatalok elhurcolása ellen.

Az ünnepségen Matuska Márton a VMDP nevében kiemelte, kell, hogy legyen hitünk, mert abból bátorságot meríthetünk. Nagy tapssal jutalmazta a hallgatóság, amikor kijelentette: tovább kell küzdeni, a magyar állampolgárságért és a magyar autonómiáért.

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.