Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 127. szám

2005. október 26.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Azért küzd, hogy a Kárpát-medencében minél több magyar minél tovább megmaradjon magyarnak.

Követelései között kiemelkedő fontos­ságú a jogszabályal­kotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) au­tonómia, a szám­aránynak megfelelő par­lamenti képviselet, A magyarországi politikai elittől azt kéri, hogy a magyarok, akik ezt igénylik, megkaphassák a kettős állam­polgárságot.

A VMDP síkraszáll a Kár­pát-medencében élő magyarok határ­módosítás nélküli politikai integrá­ciójáért.

A Hírlevél legutóbbi számai olvashatók a www.hufo.info honlapon is.

Ágoston András

 

Németh Zsolt: Az állampolgárságot nem etnikai, hanem leszármazási alapon szeretnénk megadni. Ez azt jelenti, hogy az kaphatna magyar állampolgárságot, aki, ill. akinek valamilyen felmenője magyar állampolgár volt. Így kiküszöbölhetjük az etnikai elvet, viszont be lehet építeni olyan biztonsági garanciákat, mint például a magyar nyelvtudás. Egyébként mértékadó nemzetközi jogászok véleménye szerint nincs akadálya a magyar állampolgárság kiterjesztésének.

Nincs idő, félő, hogy ha az Európai Uniónak a közösségi jogérvényesítésére várunk, mire ez megtörténik, addigra már nem nagyon lesznek a határon túl magyarok.

 

Matija Bećković:

                    Ha tudnám azt, hogy magamat büszkén tartanám

Ha tudnám azt, hogy magamat büszkén tartanám

Rabságomban és a bíráim előtt,

Pőre tagjaim bármiben megtámasztanám,

Izzanék s kitartanék mindenek között!

 

Ha tudnám azt, hogy magamat majd asztallapról

Lökhetem el, s feszül nyakamra font hurok,

Lelkem örökre távozna világotokból,

S zokoghatna utánam a hóhérotok!

 

De attól félek, hogy elkezdek könyörögni,

Sírva, térden mindent majd elárulok,

S pőre éltem hogy sikerüljön megőrizni,

Mindenre köpök, mindent hajlandó vagyok!

 

                                     (Csorba Béla fordítása)

 

Ágoston András:

Nemzedékváltás a Vajdasági Magyar Szövetségben (2.)

Eredménytelenség a gazdasági kérdésekben

Korhecznek igaza van, amikor lamentál a VMSZ tehetetlensége miatt. Előbb persze a pártját a sárga földig ledicséri. Elmondja, hogy a VMSZ a vajdasági magyarság legjobb, legszimpatiku­sabb, leg-leg pártja, s ez az egyetlen, amelynek a gazdasági vonatkozásban is vannak eredményei.

Hagyjuk most a leg-legeket. Meg kell mondani: a magyarországi támogatások kezelése szemmel látható haszonnal jár első sorban azok számára, akik tűzközelben vannak. Másodszor, a VMSZ a támogatási pénzek művelődési és más célokra történő odaítéléséért ellenszolgáltatásul – szinte tálcán odanyújtva – saját politikai dominanciájának elismerését kapja. Természetes, hogy a támogatott szervezetek és egyének a „gondoskodást” a választási előkészületek során, „önkéntes” munkával hálálják meg. Áttételesen tehát, de a VMSZ választási kampányait a mindenkori magyar kormány anyagilag is segíti.

A VMSZ választási sikere mögött, a teljes függőségben levő vajdasági magyar média egypárti demagógián alapuló egyoldalú szurkolása, a helyi szerb hatalommal való szoros együtt­működéssel járó különféle előnyök, valamint a magyarországról érkező anyagi támogatások leosz­tásának monopóliuma áll. S akkor itt van még a magyar nyelvtudás, a (nem létező) szakképzettségi előny stb.

A tény, hogy még az ilyen óriási előnyök sem elegendőek ahhoz, hogy a VMSZ egyedural­kodóvá váljon a vajdasági magyar politikai színtéren, Korheczből elemi indulatokat váltott ki.

- Ennek az írásnak nem palástolt célja, hogy magyarázatot találjon a magyarországi beruhá­zók óvatosságára, és, hogy rávilágítson miként hiúsult meg a délvidéki magyarság jelentős részének azon elképzelése és elvárása, hogy az általa lakott térség (amely egyébként a fővárost leszámítva az ország leggazdagabb és legfejlettebb régiója) a magyarországi tőkeberuházások célpontjává váljék – írja.

Korhecz a magyarázatot természetesen másban keresi. S ha keresi, meg is találja. Akár hiszi az olvasó, akár nem, szerzőnk a befektetők tartózkodásának okát a Milosevic által kezdeményezett vérontás elől Magyarországra távozott fiatalok ellenpropagandájában találja meg. Megáll az ész.

De kövessük türelemmel a tanulmányban rögzített gondolatmentet.

Korhecz előbb azokat az előnyöket ecseteli, amelyek a buta befektetők érthetetlen tartózko­dása következtében íme parlagon maradtak. Ezek közé tartozik szerinte a mind a milosevici érát követő demokratikus fordulat, mind az arra az időre, 2000-re, megerősödött magyarországi befek­tetők határokon átnyúló érdeklődése. Erre az időszakra esik a meghatározó VMSZ kormányzati felelősségvállalása. Kasza József a szerb kormány egyik alelnöke lett.

Mindezek ellenére nem történt semmi. Nem álltak sorba sem a beruházók, sem a magánosí­tásban érdekelt befektetők.

Korhecznek mindenek előtt arra kellet volna rámutatnia, hogy a nagyszerű VMSZ különféle artistamutatványait, erőszakos fellépését a nemzetközi befektetői kör, nemhogy nem akceptálta, de észre sem vette. A legjobb esetben semmibe vette, hiszen nem látott mögötte tényleges, reális kí­nálatot, meg olyan jogi környezetet, amely barátságos a befektetőkkel. Szerbiában ugyanis 2000-ben nem demokratikus fordulat, hanem legfeljebb félfordulat következett be, amely máig sem ked­vez a közepes erejű befektetőknek. A nagyok pedig Belgrádban egyezkedtek ugyan, de nem a kor­mányalelnöki irodában, Kasza József és kéttagú csapatával. Ezek a tények.

Korhecz máshogy látja az okokat.

Közvetve Kaszát is hibáztatva, rámutat, hogy a VMSZ által prezentált madárfogó művelet nem bizonyult hatékony eszköznek és „minden bizonnyal ezek nélkül is létrejöttek volna a meglevő szerény magyar beruházások”.

S ekkor Korhecz hirtelen rájött: nem lenne észszerű dolog a fürdővízzel együtt a gyermeket is kidobni. Kasza mehet, de a VMSZ-re még szükség lehet. És jön a nem túl elegánsan kivitelezett logikai bukfenc.

Egy meglepő fordulattal – a Magyarországra távozott ismerőseivel folytatott beszélgetés után – Korhecz megvilágosodik és mi is tanúi lehetünk a legujabb elméleti leleményének.

A miniszter úr a fent említett valós okokat nem veszi figyelembe, s nekimegy saját barátai­nak, a nemzedékéhez tartozó szerencsétleneknek, leginkább azoknak, akik igenis eredményesnek bizonyultak Magyarországon.

Korhecz szerint ezek a Magyarországon is jól prosperáló szakemberek, vállalkozók, ahe­lyett, hogy hazajönnének a vajdasági tejjel mézzel folyó Kánánba (ahol egy tanár Szabadkán meg­keresi ugyanzt a fizetést, amelyre szegedi kollégája is számíthat), hátat fordított szülőföldjének, sőt ennek az eléggé el nem ítélhető magatartásának az indoklására, még rossz hírét is kelti annak.

Nem vitás, hogy hajlékony politikai habitusának köszönhetően Korhecz nemzedékének egyik anyagilag legsikeresebb tagja. A szerb hatalom a hajlékonyságot igencsak értékeli.

De mi alapján ítéli el azokat akik a legkülönfélébb okokból kifolyólag Magyarországon te­remtettek maguknak egzisztenciát? S milyen alapon tagadja meg tőlük a jogot, hogy a VMSZ kotmányzati felelősségvállalásának tudatában is sötét Balkánnak tartsák térségünket. Pontosabban a Vajdaságot, amelynek autonómiájáról Korhecz, igen okosan, egy szót sem ejt traktátumában.

S itt jutonk el Korhecz tanulmányának lényegéig: ő Kasza nélkül szeretné megőrizni a VMSZ-t, s a jelenlegi egypártrendszert, meg természetesen az ezzel járó privilégiumokat is. De erről majd a következő folytatásban.

(Folytatása következik)

 

Dokumentumok:

Gyurcsány Ferenc a Cotidianulnak:

Önt a határon túli magyarok úgy ismerhették meg, mint a határozott nem képviselőjét. Tudjuk, hogy mire és miért mondott nemet. Mire mond igent?

·- Ezer és még egy dologra igent fogok mondani. De rossz kérdésekre mindig nemet vála­szolok. Igent mondok például arra, hogy van közös, határokon átnyúló nemzeti felelősség. Igent mondok arra, hogy ennek a felelősségnek a része a nyelvi-, kulturális-, történelmi identitás megőr­zése. Igent mondok arra, hogy mindezeket illetően feladatai vannak a mindenkori magyar kor­mánynak. Igent mondok arra a felelősségre, hogy határon kint és határon belül élőknek úgy kell közös utat találniuk, hogy tekintettel vannak egymásra. Pusztán az egyik oldal állításaiból nem épül közös igazság. Ez volt a bajom a kettős állampolgárságra vonatkozó kérdéssel.

Felelősségről beszél, de ez így, a Magyarország határain belül és a Magyarország hatá­rain kívül élők között egyoldalú, alá- fölérendelő viszonyt feltételez. Számíthatunk-e arra, hogy közös érdekekről és közös hasznokról is szó essék?

·- A nemzeti felelősséget nem látom alá- fölérendelt viszonynak, bár kétségtelenül lehet ilyen is. Lehet azonban a partnerség felelőssége is. A nemzet ennél sokkal kisebb ügyeiben is nehéz olyan megoldást találni, amelyet tíz vagy tizenötmillió ember elfogad. Akik ismerik a magyar kö­zéletet, azok nagyon jól tudják, hogy ez egy nagyon vitatkozós, időnként hisztérikus közélet. Ha valaki nemzetet akar egyesíteni, ahhoz nemcsak állhatatosságra van szükség, hanem türelemre is. Nem csak a saját igazam mondására, hanem a másik igazának a meghallására is. Ezer olyan dolgot tudok mondani Magyarország történetéből és jelenéből, amikor valakiknek az – egyébként értelmes – felvetése nem egyeztethető össze mások felvetésével. Én éppen abban látok egyoldalúságot, hogy valaki népszavazással akar ilyen kérdéseket megoldani. Mi a közös érdek? Hogy a határok eltűnje­nek. Ezért voltam Románia uniós csatlakozásának határozott támogatása mellett. Az is közös érdek, hogy illesszük össze a térség fejlesztési szándékait. Ezért megyünk Bukarestbe. Nem beszélni kell a szülőföldön való megmaradásról. Együttműködésre van szükség, hogy az ezt a célt elősegítő prog­ramok létrejöjjenek.

Nemzetegyesítésről beszél. Ez nem egy „jobboldali” fogalom? Miért kéne a nemzetet egyesíteni?

·- Én ezt a kérdést nem tudom jobb- és baloldali ideológia alapján értelmezni. És minden ilyen felvetéssel szemben értetlenül állok. Van egy rendkívül gazdag magyar nyelv, és ahhoz nem kellene két szótárt csinálni: egy baloldali és egy jobboldali szókészletet. Egy fontos értelemben használjuk a nemzetegyesítés fogalmát, amikor nemzeti kérdésről beszélünk: a trianoni határok a kulturális magyar nemzeten belül húztak határvonalakat. És nem csak elvont, de nagyon is valósá­gos, nehezen átjárható határokról van szó. Ezeket kellene átjárhatóvá tenni. Egyébként Magyaror­szág határain belül is sokfajta különbséget kell csökkenteni, és ezekben az esetekben nem nemzet­egyesítésről, hanem a társadalmi különbségek csökkentéséről beszélünk.

Ha határon túli politikusként találja szembe magát a kettős állampolgárságra vonat­kozó kérdéssel, akkor hogyan válaszol, milyen taktikát választ?

·- Nem teszek fel ilyen kérdést.

A kérdést nem feltétlenül a határon túli magyar politikusok tették fel. Nagyon sokan szembetalálták magukat a kérdéssel.

·- Hát, kérem szépen, ehhez is kell bátorság: tudja hány népszerű kérdés van, amelyre az ember mégis azt mondja, hogy nem? A politika nem egyszerűen a kérdezés bátorsága, hanem a vá­laszadás képessége. Olyan kérdést feltenni, amire nincs közös válasz, nem érdemes, mert az álmok megcsalásához és megtagadásához vezet. Újra és újra figyelmeztetnem kell mindenkit: a magyar jobboldal is elutasította ezt a kérdést, amíg hatalmon volt. Az akkori külügyminiszter által aláírt, a Velencei Bizottságnak küldött hivatalos jelentésben egyértelműen kimondta, azért születik a stá­tusz- vagy kedvezmény-törvény, mert ez a kettős állampolgárság igényével szembeni megoldás. Az ember politikáját és céljait – ha ezeket komolyan, őszintén és mélyen átgondolta – nem az hatá­rozza meg, hogy kormányon van, vagy ellenzékben.

Azt gondolja, hogy nem voltak elég bátrak, őszinték, találékonyak a határon túli szervezetek képviselői, amikor nem tudtak nemet mondani? Most úgy tűnik, egyre radikálisabban elkötelezik magukat a kettős állampolgárság mellett.

 

Szavazás Bukarestben

Hivatalból jut majd önkormányzati mandátumhoz a kisebbségben élő románság a többség­ben magyarok lakta erdélyi vidékeken. Ezt a kompromisszumot kellett elfogadnia a Romániai Ma­gyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) ahhoz, hogy bukaresti koalíciós partnerei a szenátus után ne szavazzák le a képviselőházban is az általa kidolgozott kisebbségi törvénytervezetet.

A történelminek nevezett magyar–román közös kormányülés után két nappal magyarellenes hangulat lett úrrá a bukaresti szenátuson, s végül az előzetes megegyezés ellenére sem szavazta meg a kormánykoalíció a kisebbségi törvénytervezetet. Ennek ellenére sem távozik a bukaresti kor­mánykoalícióból az RMDSZ. Az erre vonatkozó döntést Markó Béla szövetségi elnök, kormányfőhelyettes azután jelentette be, hogy megbeszélést folytatott a román koalíciós pártok el­nökeivel a szenátusban történt hétfői fiaskóról. Mint ismeretes, az RMDSZ által kidolgozott jog­szabályból előbb kikerült a kulturális autonómia létrehozásáról szóló paragrafus, majd a felsőház – számos kormánypárti liberális, demokrata és konzervatív honatya közreműködésével – elutasította az egész törvénytervezetet.

A vitán egyébként C. V. Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke terrorszervezetnek nevezte az RMDSZ-t, Ion Iliescu exállamfő pedig úgy vélekedett: egyetlen állam sem biztosít Európában an­nyi jogot kisebbségei számára, mint Románia. A nyilvánvaló kudarc hevében Markó hétfő este még úgy nyilatkozott, hogy a román szövetséges pártok súlyosan megszegték a kisebbségi jogszabály támogatásáról szóló koalíciós egyezséget, ezért újra kell tárgyalni az RMDSZ-nek a koalícióban betöltött szerepét. Tegnap viszont a politikus már úgy fogalmazott: egyszer lehet tévedni, ugyanak­kor reméli, hogy másodszor ez nem fordul elő. Markó ezzel arra utalt, hogy a román koalíciós pár­tok ígéretet tettek arra: a képviselőházban a kormány által beterjesztett formában fogják megsza­vazni a jogszabályt. Erről egyébként Calin Popescu-Tariceanu román kormányfő személyesen biz­tosította Gyurcsány Ferencet a témában folytatott tegnapi telefonbeszélgetésük során.

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.