Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 124. szám

2005. október 22.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Azért küzd, hogy a Kárpát-medencében minél több magyar minél tovább megmaradjon magyarnak.

Követelései között kiemelkedő fontos­ságú a jogszabályal­kotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) au­tonómia, a szám­aránynak megfelelő par­lamenti képviselet, A magyarországi politikai elittől azt kéri, hogy a magyarok, akik ezt igénylik, megkaphassák a kettős állam­polgárságot.

A VMDP síkraszáll a Kár­pát-medencében élő magyarok határ­módosítás nélküli politikai integrá­ciójáért.

A Hírlevél legutóbbi számai olvashatók a www.hufo.info honlapon is.

Ágoston András

 

Akik először hallanak róla

 

Október 23-a, az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a

Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának napja

 

1953 nyarára Magyarország gazdasági válságba került. A túlméretezett iparosítás és a me­zőgazdasági termelés stagnálása az országot a katasztrófa szélére sodorta. Mindehhez nagyfokú belső elégedetlenség járult a szovjet megszállás alatt lévő országban. A mindennapi megélhetési gondokkal küszködő munkástömegek és a szovjet kolhozok mintájára létrehozott termelő-szövet­kezetekbe kényszerített, földjüktől megfosztott, kötelező termék- és terménybeszolgáltatással meg­nyomorított parasztok elégedetlensége robbanással fenyegetett. Az internálótáborok tömve voltak, s a rettegett Államvédelmi Hatóság /ÁVH/ félelemben tartotta az ország népét.

A részvevők visszaemlékezései:

Nem volt tanítás a műszaki egyetemen. A professzorok zöme sötétkék ruhában jött be. Az akkor ünneplő ruha volt. Volt, akinek kokárdája is volt. Borzasztó lelkesek és kedvesek vol­tak.

(Erdélyi Tibor, építészhallgató)

Sokáig tartott a Sztálin-szobor döntögetése, nehéz volt ledönteni. Nagyon humoros volt a nép. Nagy hatást tett rám, hogy azt kiabálták, hogy „Tartsd magad Jóska!”. Ez abszolút nem egy sztálinista kiáltás volt, hanem egyfajta népi sportszerűség, hogy ő akármilyen nagy, egyedül van, és mi meg itt sokan, tehát őt is kell bíztatni, hogy tartsa magát. Közben a SZOT-székházról a csillagot szintén lökdösték lefele. Amikor ledőlt a szobor, azt énekeltük, hogy: „Meghalt a cselszövő, elmúlt a rút viszály.” Ezt nagyon gyorsan énekelte a tömeg, érdekes operai effektus volt.

(Karátson Gábor, joghallgató)

 

 

Vajdasági Magyar Demokrata Párt

Temerin

Közlemény, 2005. október 19.

 

A magyarok megfélemlítésének eszközévé tették a Legfelsőbb Bíróságot

 

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt elképedve értesült a Szerbiai Legfelsőbb Bíróság mi­napi döntéséről, mellyel helyben hagyta az ún. Petrovic-ügyben első fokon elítélt öt temerini magyar fiatal ellen kirótt drákói büntetést.

A Legfelsőbb Bíróság döntése többek között azt jelenti, hogy Szerbiában a kettős mércék alkalmazása nem csak a mindennapi élet, a gazdaság, az állam- és közigazgatás jellemzője, de továbbra is jelen van a bírósági gyakorlatban, beleértve a legmagasabb szinteket is. Ugyanakkor jól szemlélteti a délvidéki magyarság politikai túszhelyzetét is, amit Szerbia mindaddig ügyesen kíván a maga számára kamatoztatni, míg csak nyugvópontra nem jut a kosovói és a Bosznia-Hercegovina-i szerb kisebbség ügye.

A Legfelsőbb Bíróság ezzel a lépésével megerősítette, hogy a vajdasági magyarok az eddigi – tegyük hozzá – igen lanyha nemzetközi diplomáciai figyelmeztetések ellenére továbbra is másodrendű polgároknak számítanak ebben az országban, s nagyobb megértésre számíthatnak a szerb háborús bűnösök és a balkáni háborúk tömeggyilkosai gaztetteik elbírálása során, mint a magyar fiatalok, ha netán az őket ért provokációra és támadásokra maguk is tettlegességgel válaszolnak.

Az egypártrendszer, majd Milosević idején a törvénykezés a kisebbségek megfélemlí-tésének és megzabolázásának egyik eszköze, a politika kiszolgálója volt. Mint látjuk, szerepe a kisebbségi kérdés kezelésében döntő mértékben nem változott. Szerbia skrupulusok nélkül átvette a magyarok kezelésének azon modelljét, amit például Románia alkalmazott a marosvásárhelyi pogromok után. Ismeretes, a pogromokat szervező és a magyarokat megtámadó román tettesek többségét futni hagyták, helyettük viszont drákói szigorral büntettek meg védekezni merészelő magyarokat, nyilvánvalóan a példastatuálás szándékával. Eredményt ügyükben csak a magyar diplomácia kitartó, fáradságos, határozott és következetes munkája hozott.

Ez az, amit itt és most is joggal várnak el a vajdasági magyarok a Magyar Köztársaság politikai elitjétől.

 

Ágoston András:

Megfélemlítés

Úgy látszik, nem véletlen, hogy Predrag Markovic, a parlament elnöke egy szerbiai tanács­kozáson kijelentette:  a szerb bíróságok nem voltak, s ma sem függetlenek. Nyomás nehezedik rá­juk elsősorban a bírók megválasztásának módjából kifolyólag, de a közvélemény részéről is, mert a vonatkozó joganyag nem koherens.

Mossa kezeit Tadic elnök is. S közben burkoltan fenyeget. A felelősséget ő is másra hárítja: azokra a meg nem nevezett intézményekre és szervekre, „amelyek nem fogják elég gyorsan eljárás alá az etnikai ala­pon elkövetett bűncselekményeket”. Úgy zavaros az egész, ahogy van.

Kit tart a szerb politikai elit hibásnak a magyarokra nézve katasztrofális helyzet kialakulá­sért. Ezt az össze-vissza kijelentésekből bizony nem lehet megtudni.

Így azt sem lehet kizárni, hogy a magyarverések körül Szerbiában és Brüsszelben zajló vi­tákat a sokszereplős szerbiai politikai színtéren valaki úgy akarta lezárni, hogy a gyengébb fél, az öt temerini fiatal, s a vajdasági magyarok meg Budapest is arról kántáljanak. S hogy egy valami azért világos legyen. Az, hogy a szerbekkel nem lehet cicázni.

Most a lehető legrosszab az lenne, ha mi magyarok visszavonulót fújnánk.

Ennek sajnos vannak jelei. Az egész magyar politikai színtéren a VMDP-n kívül szinte mindenki hallgat. Úgy látszik senki sem akarja szóvá tenni, hogy az öt temerini fiatal esetében ho­zott drákói büntetés kapcsán azt, hogy szerb részről a megfélemlítés rabiátus kísérletével állunk szemben.

Doris Pack a megtépázott tekintélyét féltve hallgat, nemkülönben a magyar diplomácia. De a VMSZ jól fizetett tisztségviselői, és Kasza József is hallgatnak. Strasbourg előtt?

 

„Várom Kostunica hívását”

A belgrádi Novosti c. napilapban Ljajic, kisebbségügyi miniszter pár nappal ezelőtt feldobta a labdát volt koalíciós partnerének Kasza Józsefnek, aki politikusi habitusát tekintve is közel áll hozzá. Kijelentette: Kasza releváns politikai vezető, akivel mindenképpen kommunikálni kell. Hi­szek abban, hogy megvan benne a jóindulat a (magyarverésekkel kapcsolatos) helyzet mielőbbi rendezésére.

A Novosti jóvoltából Kasza a magas labdát két kézzel csapta le. Már másnap nyilatkozott a napilapnak. „Várom Kostunica hívását.” Ezt a címet adta a Vecernje novosti a vele készült interjú­nak. Kasza az interjúban egy fontos titokra derít fényt. Arra, hogy képes rendet csinálni.

Az egyik kérdésre adott válasza szerint az etnikai incidensek el is tűnhetnek. Nocsak.

Hát, azért nem feltételek nélkül. Kasza beszédes kedvében volt, és az újságírónak szólt a feltételekről is. Szerinte a szerb hivatalos személyiségek igyekeznek kisebbíteni a reális problé­mákat, ahelyett, hogy elismernék, hogy ő a „legkiemelkedőbb” magyar vezető. 

- Kinek ahogy megfelel, átdobják a labdát a Magyar Nemzeti Tanács, Ágoston, vagy más vezérecskék térfelére – állítja Kasza.

S rögtön jelezi a megoldást is. Ha Kostunica odaszólna neki, hogy "gyerünk, Kasza üljünk le, rendezzük e kérdéseket", ő tüstént menne, persze nem egyedül, hanem munkatársaival, akik között nemcsak, Ágoston nincs ott, ami érthető, de úgy látszik Józsa sem.

A munkatársakra Kaszának azért van szüksége mert, amikor négyszemközt tárgyalt Kostu-nicával, akkor ő húzta a rövidebbet, például a multetnikus rendőrség ügyében. Ezt Kostunica négy-szemközt megígérte, utána meg nem tett semmit.

Hogy egy ilyen megjelenésre miért volt szüksége a belgrádi objektívnek éppen nem mond­ható napilapnak azt a fentiek alapján nem nehéz kitalálni. Azt viszont, hogy a „legkiemelkedőbb” vajda­sági magyar most meg miért kérleli Kostunicát, már kevésbé érthető.

Csak nem arról van szó, hogy tovább romlik a viszonya a „stratégiai partnerrel”, a De­mok­rata Párttal? Az erre utaló jelek közül a legdurvábbal Kasza földije és politikai ellenfele Oliver Dulic, az államszövetség integrációs bizottságának az elnöke szolgált.

Ő – igaz, egy újságírónak kellett a nyelvét meghúznia – újra elővette a Kasza nem politikai természetű ügyeit.

- Úgy látszik – így Dulic – hogy vannak a bírósági eljárásokkal kapcsolatos intervenciók Kasza és más kisebbségi pártok magas tisztségben levő vezetőinek ügyében. Olyan bűncselek-ményekkel vádolják őket, amelyek nem nemzetiségükkel vannak kapcsolatban, hanem a gazdasági bűnözéssel.

Most akkor hogy is állunk a magyarverésekkel? Vagy a temerini öt fiatalra kimért 61 éves büntetéssel?

 

Kezdeményezzen a szerb fél a magyar kisebbség ügyében!

Ágoston András, a VMDP elnöke 2005. október 22-én nyílt levélben kereste meg Petar Ladjevicet a Kostunica-féle kisebbségi tanács titkárát Belgrádban.

Meggyőződésem, írja Ágoston, hogy Ön is tudja: a vajdasági magyarság nyílt és megoldat­lan helyzete nem rendezhető úgy, hogy drákói büntetésekkel sújtják a bűncselekmények magyar elkövetőit, s hogy az ilyen bíráskodással megfélemlítsék őket. S úgy sem, hogy a szerb nyilvános­ság előtt az elégedetlen TV-nézők a legsúlyosabb vádak lavináját zúdítsák rájuk.

A vajdasági magyarok veszélyeztetettséget éreznek azok a jelenségek miatt, amelyekkel na­ponta szembe kell nézniük. Nem gondolják, hogy túl sok lenne a joguk. S ezt nemcsak a szélsősé­geseknek kikiáltott csoportok érzik így, hanem közösség tagjainak többsége. Elérkezett az ideje annak, hogy demokratikus párbeszéd útján megvizsgáljuk mit lehet itt tenni.

A tüntetések módszerét most alkalamzták először, de nem utoljára.

A szabadkai tüntetésekre azért került sor, mert a kisebbségi egypártrendszer, amelynek Ka­sza és társai a haszonélvezői, nem hozott megoldást. A kisebbségi intézményrendszer, amelyet Önök hoztak létre csak arra alkalmas, hogy keretül szolgáljon a szerb politikai érdekek érvénye­sítéséhez.

A Vajdasági Magyar Demokrata Demokrata Párt a szerb hatalomtól tényleges magyar (per­szonális) autonómiát követel. Ez nem jár területi elhatárolódással, de alkalmas a magyar közösség legitim érdekérvé­nyesítésére. Ezt segítené a részarányos képviselet intézményének bevezetése a szerb és a vajdasági parlamentben.

Nagy és fontos döntések időszaka következik. A vajdasági magyarság is mindent meg­tesz, hogy helyzete mielőbb rendeződjön. Ha Szerbiában a kisebbségek számára is bevezetnék a demok­ratikus többpártrendszert, az autonómiát és megszűnne a magyarverésekkel szemben meg­nyilvá­nuló tolerancia, ez lehetővé tenné egy új nemzetek közötti viszonyokat rendező modell megjelené­sét, amely már a 21. századra szólna.

Ha előbb Milosevic, majd Djindjic és Kostunica megadta volna a tényleges magyar (per­szonális) autonómiát a magyaroknak, ma már más helyzetben lennénk. A nemzeti alapú incidense­ket illetően is. De, most sem késő. Javasolja a szerb fél a magyar-szerb-montenegrói vegyesbi-zottság no­vemberi ülésén, hogy beszéljék meg a szükséges változtatásokat!

Természetes, mi Magyarországgal szemben fenntartjuk a kettős állampolgárságra vonat-kozó kérésünket. Meggyőződésünk, hogy a választások után bármilyen színű kormány kerül is ha­ta­lomra, újra napirendre kerül a kettős állampolgárság kérdése. Nemcsak miattunk, de Magyaror­szágnak is fontos a jó megoldás. A mindenkori kormánynak – saját jól felfogott érdekeit követve – meg kell teremtenie a fenntartható gazdasági fejlődése feltételeit. Aminek fontos eszköze a kettős állampolgárság.

 

Dokumentumok:

Dr. Sepsey Csaba: VMSZ politikusai nem a magyarság érdekében szólaltak fel Brüs­szelben

A VMDP szabadkai szervezetének elnöke, dr. Sepsey Csaba szerint a brüsszeli meghallga­tás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A Nyitott Ajtó civil szervezet e heti vitaestjén dr. Sepsey elmondta, az Európai Parlament képviselőihez kiutazó VMSZ-es politikusok nem a ma­gyarság érdekeiért, hanem Vajdaság autonómiájáért szólaltak fel.

- A médiákban való megnyilatkozásukból ez tűnik ki. Még akkor sem szólaltak fel, amikor Rasim Ljajić felszólalásában azt mondta, hogy nincs kisebbségi probléma Szerbiában, ők minden jogukkal élhetnek, senki nem bántja őket. Ez valahogy érthető is, hiszen az MNT-t az állam is pén­zeli, így ellenük nem szólalnak fel - hallottuk az elnöktől.

A párt helyi szervezetének elnöke reagált a magyarokat ért atrocitások tolmácsolására is, többek között Bóni László megbeszéléseire Doris Pack EP-képviselővel.

- Bóni - egy szerb párt helyi szervezetének elnökeként - felkínálta, hogy más megvilágítás­ban is bemutatja a vajdasági eseményeket, mert szerinte Kasza József felfújja azokat.

Lehet, hogy sok kérdésben nem értünk egyet a VMSZ elnökével, de azt semmiképp sem mondhatjuk, hogy felfújta volna a magyarokat ért sérelmeket - mondta dr. Sepsey a Magyar Szó tudósítása szerint.

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.