Vajdasági Magyar Demokrata Párt

http://www.vmdp.freewebspace.com/

http://de.geocities.com/vmdp2002/

HÍRLEVÉL III. évf. 122. szám

2005. október 17.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Azért küzd, hogy a Kárpát-medencében minél több magyar minél tovább megmaradjon magyarnak.

Követelései között kiemelkedő fontos­ságú a jogszabályal­kotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendelkező magyar (perszonális) au­tonómia, a szám­aránynak megfelelő par­lamenti képviselet, A magyarországi politikai elittől azt kéri, hogy a magyarok, akik ezt igénylik, megkaphassák a kettős állam­polgárságot.

A VMDP síkraszáll a Kár­pát-medencében élő magyarok határ­módosítás nélküli politikai integrá­ciójáért.

A Hírlevél legutóbbi számai olvashatók a www.hufo.info honlapon is.

Ágoston András

 

Éhn József, a „Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért” civil szervezet elnöke Szabad­kán: ha egy kisebbségi közösségnek rendezetlen a helyzete, akkor fokozatosan romlik a tárgyalási pozíciója, ami, az idő múlásával, egyre kedvezőtlenebbé válik. A szlovákiai magyarság példájából levonható az a legfrissebb következtetés, hogy a csatlakozás ténye az addig rendezetlen problémá­kat konzerválja, sőt felerősíti.

Ugyanis a csatlakozással megerősített többségi nemzet tárgyalási pozíciója megmerevedik, mert az önrendelkezési jogok rendezésének hiányában jóváhagyott csat­lakozást az elutasító maga­tartást tanúsító többség saját érvelése megerősítésének, igazolásának te­kinti.

 

Ágoston András:

Szabadkai lakmusz

 

A szabadkai tűntetés sajtóbeli utóélete bizonyítja: lakmusz volt ez a fiatalok által szervezett első ut­cai politikai megmozdulás, melynek végén a részvevők felszabadultan elénekelték a him­nuszt. Megmutatta, hogy a szerb pártokkal kötött „stratégiai szövetség” meggátolja az érintett ki­sebbségi pártot, ezúttal a VMSZ-t a szabad cselekvésben.

Rámutatott továbbá arra, hogy él a kisantant szelleme, és ha valaki a nyolcvanöt éves klisé­ket felrúgva kíván a kisebbségről beszélni, azt a szerb pártok – ezúttal első sorban a Djindjic-féle, magát demokratikusnak nevező Demokrata Párt – kígyót-békát kiáltva rá egyszerűen kiátkozza. Miközben oda kell figyelni arra, hogy Seselj vajda szerb radikálisai, nemcsak, hogy nem szervez­tek ellentűntetést, amivel némely magyarok – nem minden hátsó gondolat nélkül – riogattak, de egyelőre tartózkodnak a magyarok pocskondiázásától is.

S ami a legfontosabb: a kórusból kihallatszó kisantantot idéző kappanhangok ellenére, a szerb politikai színtér nem esett transzba. Sőt, az egyik nacionalista televízióban fellépő fiatal po­litikus igazi realista módjára megállapította: nem a szerbeknek áll most a zászló, s ha valamit te­hetnek az az, hogy nekiveselkednek a munkának és bebizonyítják, a szerb nemzet alkalmas arra, hogy bekerüljön az EU-ba. Nem Szerbia, mint ország, hanem a szerb nemzet, amely a térségben különböző országokban él.

A szabadkai megmozdulás tehát további kezdeményezésekre, új politikai stílus megterem­tésére serkent. Itt az ideje a világos beszédnek. A politikai sumákolás, a ma itt, holnap ott alapú „reálpolitika” immár nevetségessé vált. Olyan rugalmas politikai együttműködésre van szükség a vajdasági magyar politikai pártok, a civilszféra és felelős értelmiség között, amely különböző irá­nyokból ugyan, de egy cél felé halad. 

Ez a cél nem lehet más, mint Kárpát-medencében élő magyar nemzetrészek határmódosítás nélküli politikai integrációja.

 

Kosovo és a dél-szerbiai albánok

Hogy ez mennyire így van, látszik a Kosovóval kapcsolatos fejleményekből is.

Várható, hogy a Biztonsági Tanács október 24-én döntést hoz a Kosovo státusával kapcso­latos tárgyalások megkezdéséről. A szerb várakozások szerint ezek a tárgyalások nem hónapokig inkább évekig tartanak.

Az albán nemzeti stratégiának megfelelően, máris jelentkezett a jelenleg nem Kosovóhoz tartozó négy szerbiai albán többségű község egyik albán vezetője, aki nem követel kevesebbet, mint azt, hogy a Kosovóval kapcsolatos tárgyalásoknak legyen része ennek az albán közösségnek a szerinte nyílt és megoldatlan helyzete is.

Ebben a helyzetben kimondottan zavaró, hogy a vajdasági magyarság nem tud közös köve­telésekkel előállni.

A követelések csokra a minap gazdagodott egy szál tiroli havasi gyopárral. Kasza József fittyet hányva saját pártbéli ellenlábasainak kinyilvánított álláspontjára, sőt, saját pártjának prog­ramjára is, az erdélyi Kis Máért-ra készülve bejelentette: észak-vajdaságban tiroli típusú autonó­miára van szükség. Józsa László és Korhecz Tamás, ebben az ügyben még nem nyilatkoztak, de az már látható, hogy ők szerb szempontból konstruktívabbak már nem is lehetnek. Szerintük  – ne felejtsük, mind a VMSZ nemzeti tanácsának elnöke, mind a tartományi kormány alelnöke lényegé­ben a belgrádi pénzektől függnek – a magyarverések kiküszöbölése érdekében nem tartják szüksé­gesnek a jelenlegi intézményrendszer megváltoztatását és az agresszív szerb fiatalok tevékenységét toleranciaprogramok útján akarják megfékezni.

A harmadik út a magyar (perszonális) autonómia és a részarányos parlamenti képviselet, amelyet a VMDP követel. Erre vonatkozólag nincs elvi ellenállás, de a gyakorlatban mind a VMSZ, mind a szerb politikai elit menekül tőle, mint az ördög a szenteltvíztől. A VMSZ az egy­pártrendszert akarja megóvni, a szerbek pedig a politikai ellenőrzés jelenlegi mechanizmusát kí­vánják megőrizni. Érthető, hisz így Kostunica  Józsa Lászlónak a főnöke, Kaszát pedig – lásd a VMSZ szabad­kai tűntetéstől való ódzkodását – Tadic Demokrata Pártja tartja rövid pórázon. A „stratégiai partner” ne nagyon keveredjen bele holmi radikális magyar megmozdulásokba. Az ilye­neket a VMSZ vezetői közül azok, akiket ez érdekel, csak az ablakból nézhetik.

 

Kasza-Markó paktum?

Néhány hete, még a VMSZ egyik másik vezetőjét is meglepte a bejelentés, hogy ezentúl a tiroli autonómia a cél. Kaszának ez az újabb vargabetűje akkor kapott értelmet, amikor kiderült, hogy a két párt közös autonómia-bizottságot hoz létre.

Sokan keresték az értelmét ennek a bejelentésnek, s nemigen találták.

Egyenes magyarázat talán nincs is. Értelmetlen ez a döntés, hiszen egyik párt sem akar ko­molyan területi autonómiát, s mindkettőnek van már a helyi többségi hatalommal egyeztetett ki­sebbségi törvénye illetve törvénytervezete, amit saját jól felfogott érdekében egyik sem kíván mel­lőzni.

Akkor meg miről lehet szó?

Hacsak nem arról, hogy Kasza és Markó is előre akarnak menekülni. Úgy, hogy közben megőrizzék a helyi többségi hatalomnak is megfelelő egypártrendszert, Magyarországot pedig olyan helyzetbe hozzák, amiben nem vállalhatja a budapesti támogatások leosztásának demokrati­zálását.

A két pártelnök él a gyanúperrel, hogy a megcsappant magyarországi támogatások mögött, nemcsak a gazdasági nehézségek állnak, hanem a politikai akarat is. Amelynek a lényege, hogy a magyarországi politikai elit, a választások után mindenképpen, új alapokra akarja helyezni a ki­sebbségi oligarchákat kitermelő tizenöt éve regnáló, mára elavult támogatási rendszert. S ha sze­rencsénk van, a magyarországi politikai elit közös akarattal hozzálát a magyar-magyar viszonyok új, a 21. század követelményeinek is megfelelő modelljének létrehozatalához.

Ha a változásoktól való félelmet vesszük kiindulópontnak, ha a VMSZ az RMDSZ politi­kájának a lényegéhez akarunk közelíteni, akkor az autonómia ködfüggönyként való megjelenítése már nem is látszik annyira értelmetlennek.

 

A perszonális autonómia és a részarányos képviselet esélye

Meg kell mondani: Szerbiában lassan már nem tartják lehetetlennek a vajdasági magyarság nyílt és megoldatlan helyzetének rendezését. Ez nemcsak abból látszik, hogy a szabadkai tűntetés­sel kapcsolatos pattogást össze sem lehet hasonlítani azzal felhördüléssel és az azt követő pszicho­lógiai háborúval, amelyben akkor volt részünk, amikor a történelmi VMDK-ban felszólí­tottuk a vajdasági magyarokat, hogy ne menjenek a harcterekre. Látszik ez abból is, hogy megszó­lalt Szer­bia lelkiismerete: a lekenyerezhetetlen Sonja Biserko, a Helsinki Bizottság szerbiai elnöke, aki teg­nap a B92-es televízióban rámutatott: rendezni kell a kisebbségek helyzetét. S támogatta a részará­nyos parlamenti képviseletre vonatkozó elképzelést.

Mindennek ellenére nem vehetjük készpénznek, hogy bármi is hirtelen megváltozik a bér­ces Balkánon, különösen Szerbiában.

De, elébe kell menni a változásoknak. Méghozzá Budapest segítségével.

A VMDP szerint csak egy módja van annak, hogy a vajdasági magyarok ügye, ahogy az rendjén is lenne, kimaradjon a választási kampányból. Ez pedig az egységes vajdasági követelések kialakítására vonatkozó párbeszéd. A legjobb persze az lenne, ha a két nagy magyarországi párt közösen venné a kezébe ezt a dolgot. Elfogadható lenne az is, ha külön-külön próbálnák meg a nemzeti érdek érvényesítését a vajdasági magyarok nyílt és megoldatlan helyzetének rendezésére irányuló egységes követelések megszövegezésében.

S legvégül: nem lenne-e a magyar nemzeti érdekekkel a legteljesebb összhangban, ha a Má­ért ülésén kerülne sor a vajdasági magyarság nyílt és megoldatlan helyzetével összefüggő, igencsak időszerű, egységes stratégia kidolgozására? Szerintünk igen.

 

Dokumentumok:

 

Szerb politikusok pánmagyar szervezkedésről beszélnek

Szélsőséges magyarok tiltakozásának, új regionális válság nyitányának és "pánmagyar mozgalom" színrelépésének minősítették elítélő nyilatkozataikban szerbiai pártvezetők és kisebb­ségügyi "szakértok" a Szabadkán a magyarellenes jogsértések ellen tartott szombati tiltakozást. Oliver Dulics, a Szerbia és Montenegró-i parlament integrációs bizottságának elnöke azt mondta, hogy a megmozdulás nem a vajdasági magyarok, hanem a szélsőségesek tiltakozása volt. - A szél­sőségesség politikája nem vetette meg a lábát se Szabadkán, se a Vajdaságban. A legjobb bizonyí­téka ennek, hogy kevesen vettek részt a tűntetésen – mondta Dulics, aki a Vajdasági Magyar Szö­vetséggel (VMSZ) partneri viszonyt ápoló Demokrata Párt szabadkai vezetője.

forrás: nol.hu

 

A Székely Nemzeti Tanács autonómia-statútuma felvállalhatatlan?

 

 A Székely Nemzeti Tanács autonómia-statútuma felvállalhatatlan - jelentette ki Márton Árpád parlamenti képviselő. A kérdésre, hogy akkor az RMDSZ miért nem nyújtotta eddig be saját ja­vaslatát Márton Árpád azt válaszolta: az RMDSZ nem tartja jónak a mostani időpontot.

Hát igen. Ma csak a kisebbségi törvénytervezet benyújtására futja. Ami tudvalevően nem autonómia.

De ne búsuljon senki: első látásra az RMDSZ (már egy VMSZ-el kötött paktum alapján?) a területi autonómiát nem tartja alkotmányellenesnek.

Megnyugtató. Azaz mégsem.

Márton Árpád szerint a Székely Nemzeti Tanács statútumának fő hibája, hogy sehol sem lehet levegőre autonómiát építeni.

És a régiók különféle koncepciói nem azok?

 

Tiszta vizet a pohárba

A Magyar Polgári Szövetség Bihar megyei szervezete nyilvános beszélgetés-sorozatot szándékszik indítani a lehetséges autonómiaelképzelésekről. Első körben politikusok, sajtósok be­szélgetnének, majd a nagyközönség is elmondaná egy fórum keretében a javaslatokat. Támogató­kat keresnek a terv megvalósításához.

 

A Velencei Bizottság előtt a kisebbségi törvénytervezet

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Elnöksége, szakértői véleményezés alapján összeállí­tott beadványt intézett az Európa Tanács jogi szakbizottságához, a Velencei Bizottsághoz.

A kisebbségi törvény tervezete jelenlegi formájában elfogadhatatlan, egyebek között amiatt, hogy: a nemzeti közösségek által választandó ún. autonómia-testületek megválasztása nem demok­ratikus, a testületek hatásköre elsősorban konzultatív, intézményi és anyagi hátterük nem biztosí­tott.

Habár a tervezet előkészítésekor az RMDSZ nem folytatott társadalmi vitát a tervezetről, úgy véljük, még nem késő széles körű párbeszédet, konzultációt nyitni a tervezet szövegéről.

Ennek alapját az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács és az RMDSZ által benyújtott és jelenleg is a Parlament napirendjén szereplő törvénytervezetek jelenthetik.

Az autonómiaprogram egységes képviseletének alapját csakis a párbeszéden alapuló össze­fogás adhatja. Sajnálatosnak és elítélendőnek tartjuk, hogy az RMDSZ továbbra is monopolhely­zetének megtartásához ragaszkodik, a tényleges párbeszédre pedig nem hajlandó. Sem az EMNT-vel, sem az SZNT-vel, sem pedig az erdélyi civil társadalom erőivel nem kíván szóbaállni.

Az erdélyi magyar–magyar párbeszéd beindítására javasoljuk az Erdélyi Magyar Állandó Értekezlet (ERMÁÉRT) létrehozását. Ennek célja a politikum, az egyházak és a civil szféra erői­nek összefogása, a nemzeti minimum megfogalmazása.

Beszédes és sokatmondó, hogy míg az RMDSZ a koalíciós és a parlamentben képviselt – román – pártokkal rendszeres párbeszédet folytat, kontaktust tart fenn, addig a magyar történelmi egyházakkal, az erdélyi magyar politika más szereplőivel és az erdélyi civil társadalom képviselői­vel ugyanezt nem tartja fontosnak.

A kiszorítás és nem az összefogás irányába mutat, hogy míg tavaly, a választási esztendő­ben örömmel vették Tőkés Lászlónak, az EMNT elnökének megjelenését és beszédét az aradi, október 6-i megemlékezéseken, addig most a Nemzeti Tanács elnökét nem engedték szólni a hiva­talos pártrendezvény módjára megrendezett megemlékezésen.

Forrás: EMNT közlemény

 

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.